8. rész

Rajtakapva

Sziasztok!

Nagyon sajnálom, hogy ilyen soká hoztam az új részt! Sok dolgom akadt, emiatt késtem ennyit.  Észrevettem, hogy a látogatók száma meghaladta már a 600-at is! Nagyon szépen köszönöm mindenkinek! Ezentúl próbálok időt szakítani a történet írására. Köszönöm megértéseteket és kommentjeiteket, olvassátok még több izgalommal az új részt! :)

Üdv: Fanni

Igazán meglepett, hogy nem ellenkeztem. Pedig normál esetben el kellett volna távolodnom, s elmondanom Jack iránti érzéseimet. De nem, valamiért nem akartam ellenkezni. Ajkaink szétnyíltak, s nyelveink játszadozni kezdtek egymással. Eközben Kimi már ledöntött az ágyra, egyik kezével a hajamban turkált, másik kezével combomat simogatta. Az én karjaim pedig összefonódtak nyaka körül. Ekkor ajkaink elváltak egymástól, s másfelé vették az irányt. Kimi nyakamtól kezdve egészen a hasamig végigcsókolt, aztán pedig elérkezett oda. Elkezdett megszabadítani ruháimtól, miközben én az ingjét gomboltam ki. Időnként rövid csókokat váltottunk egymással. Már csak melltartó volt rajtam, ekkor övemet kicsatolta, s levette rólam farmeremet. Én még az ingjétől se szabadítottam meg, de rajtam már nem volt más fehérneműn kívül. Ebben a pillanatban felült, s beszédre nyitotta száját:

- Várj. – mondta szinte suttogva, s abban a pillanatban levette az ingjét, majd a nadrágja övét kicsatolta. – Ennyit segítek. – kacsintott hozzá.

Én nem szóltam semmit, ő viszont ismét felvette az előbbi pózt. Kezével mellemet simogatta, és a derekam. Ezalatt én megbirkóztam nadrágja levételével, s le is dobtam a földre. Boxere kiemelte a „vonalait”, mosolyogtam magamban. Levette melltartópántomat, s vállamat kezdte csókolgatni. Éreztem, hogy már nagyon beindult, és én is levegő után kapkodtam. Majd egy mozdulattal eltávolította melltartómat, s melleimet vette kezelésbe. A hajában turkáltam csókolózásunk közben, de ő máris le akarta szedni rólam az utolsó ruhadarabot is. Éppen hozzá is kezdett, amikor jól hallhatóan benyitottak a szobába. Kimi ijedségében leesett az ágyról, én pedig magamhoz kaptam a felsőmet. Az ajtóban Rebeca állt, s meghökkenten tekintett ránk néhány másodpercig.

- Oh, látom gyorsan túltetted magad Jacken. – mondta féloldalas mosollyal. Látszólag örült annak, hogy rajtakapott minket.

- Kifelé a szobából te ribanc! – ordítottam felé.

- Oké. – mosolygott még mindig. Azzal megfordult és eltűnt.

Kimi felkelt a földről, s felém közeledett. Leült mellém az ágyon, s kezével elkapta derekamat, majd meg akart csókolni, de én elfordítottam a fejem, és eltoltam magamtól.

- Ne haragudj, de szerintem nem kéne, hogy folytassuk. – szóltam hozzá.

- Nem, nem. Én vagyok a hibás. Nem kellett volna, hogy letámadjalak. – mondta maga elé meredve. A derekamról a keze átkerült a vállamra, aztán simogatni kezdett.

- Tudod, nagyon édes vagy, de már az egésztől elment a kedvem.

- Megértem, és tudom miért. – Hiába mondta ezt, látszott rajta, hogy megbántottam. - Öhm… öltözzünk fel, és menjünk vissza a buliba. – javasolta.

- Rendben. Hány óra van? – kérdeztem.

- Fél 12 elmúlt. Miért kérdezed?

- Már csak fél óra, és kezdődik Alonso beavatása. – vigyorogtam.

- Ja, igaz, tényleg. Kiment a fejemből a… a történtek miatt.

- El tudod magyarázni, hogy is van ez a beavatás? – érdeklődtem.

- Majd megtudod nemsokára. – mosolygott.

- Jó, beérem ennyivel.

E rövid beszélgetés után, mindketten a ruhánkért nyúltunk. Öltözködés közben egy szót sem váltottunk egymással. Miután az ágyat is megigazítottam, Kimire pillantottam, mire ő elindult az ajtó felé. Csatlakoztam hozzá. Lejutottunk a lépcsőn a földszintre. Még mindig üvöltött a zene, és rengetegen táncoltak. Körbenéztem, s egy-egy helyen hányásokat pillantottam meg, amitől majdnem felfordult a gyomrom. Szememmel végigvizsgáltam az egész helységet, de sehol Gina, sehol Rebeca. Közben észre se vettem, hogy Kimi eltűnt mellőlem. Elindultam, hogy megkeressem. Hát persze, hogy a piás asztalnál volt. Amikor odaértem lesmárolt. Ennek vodka íze volt. Undorodva néztem rá, mire ő megszólalt:

- Hé, Amy! Gyere, igyál velem, cicám! – mondta, alig érthetően felém nyújtva egy borosüveget. Ráadásul egy másik lány nevén szólított…

- Te részeg vagy. – jegyeztem meg, nem kérdésnek szánva.

- De attól még szeretsz, ugye? – alig értettem, mit beszél. És hogy egyáltalán hogy jön ide ez a kérdés.

Hirtelen elkapott, s próbálta kicsatolni nadrágom övét. Kezeit elvettem onnan, s egy nem túl nagy pofonnal „jutalmaztam” meg. Ott hagytam, s a táncparkett felé vettem az irányt. Megláttam amint Jack és Rebeca táncolnak. Reby is észrevett engem, majd egy mosoly után hirtelen megcsókolta Jacket, akinek rendkívül tetszett a dolog. Bosszúsan pillantottam rájuk, aztán el is tűntem, ne is lássam őket. Hogy lehet ennyire szemét? – kérdeztem magamtól, de tudtam rá a választ: Mert egy nagy ribanc!

Ismét sikerült felidegesítenie. Az udvarra menet összetalálkoztam egy pasival.

- Kéred még ezt? – néztem rá, aztán a kezében lévő pálinkásüvegre, ami még félig tele volt. Értetlenül figyelt rám, mikor kikaptam a kezéből. – Köszi! – tettem hozzá.

Aztán kimentem az udvarra. Sok szerelmes vett körül, amitől rossz kedvem lett. Leültem a lépcsőre, s iszogatni kezdtem. Gondoltam bánatomat majd enyhíti a pálinka. Hát, azért nem mondom, hogy nem sikerült. Nem rágódhatok örökké a múltamon, el kell fogadnom, azt, ami történt. Többé nem érdekel Jack! Kimi sokkal, de sokkal kedvesebb, aranyosabb és szenvedélyesebb. De azért az nem nagyon tetszik, hogy összetévesztett valakivel, és ennyit iszik. Ki beszél? Én is itt vagyok egy üveg pálinkával. Az utolsó cseppig megittam. Felkeltem, hogy az üveget kidobjam a kinti kukába, de elestem. Eléggé a fejembe szállt az ital. Egyszercsak egy kéz nyúlt felém, hogy felsegítsen. Mikor sikerült, láttam, hogy Jenson az. Felkapott, s bevitt a házba. Én csak elmosódva láttam mindent, azt se tudtam, hol vagyunk éppen. Tovább ment velem a karjaiban. Arra eszméltem, hogy az egyik fürdőszobába visz. Kinyitotta az ajtót, de a hely már foglalt volt. Gina volt bent egy pasival. Ha jól láttam, nem volt rajtuk ruha, ezért inkább elfordítottam a fejem.

- Hová viszel? – kérdeztem Jensontől.

- Ne törődj te azzal. – mosolygott.

- Hová viszel? – ismételtem mostmár hangosabban, de mivel nem válaszolt semmit, elkezdtem a vállát ütögetni.

Benyitott egy hálószobába, ami üres volt. Gyorsan kulcsra zárta az ajtót. Engem pedig ledobott az ágyra.

- Nagyon csinos vagy, Vicky. – mondta mosolyogva, majd kezével végigsimított az arcomon. Ekkor megtudtam, mit akar tőlem.

- Hagyj békén! – kiabáltam, közben pedig próbáltam elmenekülni karjai közül, sikertelenül.

Hozzákezdett a vetkőztetésemhez. Hiába ordibáltam bármit is, ő nem is figyelt rám. Tiltakozásom ellenére sikerült megszabadítania ruháimtól.

- Oh, igen! – diadalmaskodott vigyorogva.

- Ne érj hozzám! – ellenkeztem minden szavamat kihangsúlyozva. – Segítség! – kiabáltam, látván, hogy nem tett eleget kérésemnek.

Valaki biztos meghallotta kiabálásomat, mert döngetni kezdték az ajtót. Mivel zárva volt, nem tudtak bejönni. Eközben Jenson egyik kezével lefogott engem, majd próbálta levenni pólóját.