7. rész

Rebeca és a hazugság

Sziasztok!
Megérkezett a 7. rész! Ez az eddigi leghosszabb, amit írtam, és szerintem a legérdekesebb is. Már elkezdtem a 8. rész írását is, úgyhogy szerintem a mai vagy a holnapi nap folyamán már olvashatjátok!

Üdv: Fanni

Mikor beértünk a házba, tátott szájjal néztük szerte szét. Gyönyörű és tökéletes volt minden: a bútorok, a padló, a fal, a szőnyegek, a lámpák…, mintha egy milliomos házában járnánk. Most már tudjuk, hogy Jenson nem holmi csóró srác. Eléggé meglepett, hiszen csak egy senkiházi szegény gyereknek tűnt, aki jól néz ki, és szeret a haverjaival bulizni. Az összképet csak a részegen kóválygó emberek rontották el. Elég nagy volt a tömeg, még jó hogy Rebeca azt mondta, nem lesznek sokan. Csak sétáltunk, és sétáltunk ámulva, bámulva. Megálltunk a konyhapult mellett. Tekintetemmel próbáltam megkeresni Jensont vagy Kimit. Szemem sarkából észrevettem, hogy Ginaék szótlanul eltűntek a közelemből, s a táncoló tömeg felé indultak meg. Őszintén szólva egy cseppet sem érdekelt, hogy egyedül maradtam. Láthatóan jobban megvannak nélkülem. Véleményeim kifejtése közben arra lettem figyelmes, hogy Kimi tart felém. Rövid ujjú fehér ingben és egy világos farmerben jelent meg az estére.

- Ó szia! De jó, hogy megtaláltuk egymást! Hát a barátnőid merre vannak? – érdeklődött mosolyogva.

- Hali! Azt hiszem, táncolni mentek. – válaszoltam.

- Aha. És neked van kedved táncolni… mondjuk velem?

- Ha már megkérdezted – mosolyogtam rá, közben elindultam felé.

Megfogta a kezem, s a tömeg felé húzott. Látszólag nagyon örült, hogy beleegyeztem.

- Hú, ez épp a kedvenc számom! – nevettem.

- Akkor rázzad neki bébi! – vigyorgott.

Mindketten élveztük a táncot. Egy pillanatra végigmértem Kimit, tekintetem pedig szeménél akadt meg. Gyönyörű kék szemei vannak, még hozzá helyes is! Hirtelen észrevette, hogy őt nézem, erre én mosolyogva elfordítottam a fejem. Egyre közelebb és közelebb akart kerülni hozzám tánc közben, én pedig engedtem neki. Egyszercsak abbahagyta a táncot, és felém fordult, én pedig majd elájultam kék szemeitől.

- Iszunk valamit? – kérdezte.

- Felőlem. Egy kis pálinka jól esne – mosolyogtam.

- Nekem meg tök mindegy – nevetett.

Ismét kezem után nyúlt, s a „piás asztal” felé vettük az irányt. Nem tudtam mennyi, de legalább harminc üveg ital sorakozott rajta. Az egyik pálinkásüveg kinézete nagyon megtetszett nekem, gondoltam iszok egyet abból. Kimi udvariasan megkérdezte, mit kérek, s öntött is nekem, majd kezembe adta a poharat. Ő pedig felkapott egy egész üveg vodkát, s azzal indult el. Némán az udvar felé vettem az irányt. Már annyira rossz volt itt bent a levegő, azt hittem nem bírom tovább. Miközben az ajtó felé tartottam, hátrafordultam, s láttam Kimi már fél üveg vodkát be is nyomott. Hűha, jól bírja a gyerek! Mosolyogtam egyet, s visszafordultam. Kiléptem az ajtón. Jobbra fordítottam fejem, s teljesen megdermedtem, mint egy szobor. Nem tudtam hinni szemeimnek, mikor megláttam! Igen, Ő volt az, Jack! Méghozzá nem is akárkivel, hanem a legjobb barátnőmmel, Rebecaval. Szenvedélyesen csókolóztak, miközben Jack a falhoz szorította Rebyt. Akkora düh halmozódott fel bennem, hogy hirtelen élni sem akartam már tovább. Gyorsan lehúztam a maradék pálinkát, s földhöz vágtam a poharat, ami azonnal darabokra tört. Még csak most vettek észre engem, hogy ott vagyok. Láttam, Rebeca épp magyarázkodáshoz kezdett volna, de nem akartam hallgatni álszent szavait. Visszarohantam a házba. Tüstént keresnem kell egy helyet, ahol egyedül lehetek. Eközben már hullottak könnyeim, s ennek hatására egyre homályosabban láttam. Sikerült nekimennem egy embernek. Kimi volt. Miközben kezeimmel takarni próbáltam arcomat, de leginkább szemeimet, Kimi aggodalmasan elkezdett rángatni vállamnál fogva.

- Mi történt? – hallatszott hangjából az idegesség.

Annyira sírtam, hogy megszólalni sem tudtam.

- Mi a baj? Válaszolj már! – szólalt meg ismét idegesen.

- Semmi – nyögtem ki.

Vett egy nagy levegőt, s ölébe fogott. Annyira gyenge lettem, hogy nem tudtam ellenkezni. Láttam, amint felvisz a lépcsőn, s betér az egyik hálószobába. Gondosan letett az ágyra, s leült mellém. Mialatt kezével végigsimított arcomon, szemeimbe nézett. Még mindig sírtam, már nagyon fájtak a szemeim.

- Vicky! Mondd már el, mi a baj! – kért meg halkan, és kedvesen.

Még volt zsebemben pár zsepi, amit még Reby adott, így azokkal megtörölgettem szemeimet, amik már vérvörösek lehettek. Ezután felé fordultam, s beszédre nyitottam számat:

- A volt barátomat láttam… egy másik lánnyal, azaz Rebecaval csókolózni… - beszédem nagyon akadozott, a hangom pedig rekedt volt.

- Oh… - hangzott a rövid válasz. – Nagyon sajnálom. – mondta együttérzően. – Nem néztem volna ki Rebecaból, hogy képes ilyet tenni veled.

- Az a helyzet, hogy én sem. – értettem vele egyet. – Mindvégig hazudott nekem, én pedig a legjobb barátnőmnek tekintettem őt.

- Hát, legalább már tudod, hogy miféle… - mondta.

Felültem az ágyon, s odabújtam Kimihez. Gondolom meglepődött rajtam, de átölelt. Jól esett, hogy ennyire aggódott miattam, pedig egyáltalán nem is ismer.

- Pihenj egy kicsit, ha úgy gondolod, itt maradok veled. – ajánlotta fel.

- Nem, nem. Mehetünk vissza a buliba! Nem érdekel az a hülye liba. Ő nem fogja elrontani az estémet. Úgy döntöttem, veled szeretnék lenni, persze ha te is akarsz. – mosolyogtam felé.

      - Oké. Legalább jobban megismerhetjük egymást – mosolygott vissza.

Felkeltünk, s kimentünk a szobából. Kivételesen most én nyúltam a keze után, s így mentünk lefelé a lépcsőn. Senki ügyet sem vetett ránk, hiszen már mindenki részeg volt. Olyan jó érzés volt meleg kezét fogni, ebből tudtam, hogy törődik velem, s nem hagyja figyelmen kívül szomorúságomat. Égtek szemeim, de kezdtem egyre jobban érezni magam Kimi társaságában. Nem meglepően, a piás asztalhoz húzott kezemnél fogva. Megkínált egy kis vodkával, magának is csak egy pohárral öntött.

- Koccintsunk az estére! – áradt hangjából a jókedv.

Szó nélkül emeltem poharam, s rámosolyogtam. Ő nem is várt egy másodpercet sem, már le is húzta az egész pohár vodkát. Én három kortyban ittam meg, rettentően égette torkomat a lötty.

- Tudod, nagyon tetszik, hogy ennyire bírod a piát. – jegyezte meg vigyorogva.

- Hát még te! – nevettem.

Elsétáltunk az asztaltól egymást követve. Hallottam, amint a sok ittas ember ordibál torka szakadtából. Itt-ott hallatszott egy-egy pohár darabokra törése. Csak néztem körbe és körbe, ekkor arra lettem figyelmes, hogy egy pasi észveszejtő sebességgel rohan felém. Próbáltam kitérni előle, de már nem volt elég idő rá. Mindketten a földre kerültünk, szerencsére volt egy pohár vörösbor a kezében, ami teljes egészében rám ömlött.

- Nem látsz a szemedtől, te idióta? – kiabált Kimi idegesen az ismeretlen pasira, majd felhúzott a földről. – Jól vagy? – nézett rám aggódóan.

Láttam, ahogy a srác berezelt Kimitől, s gyorsan el is tűnt.

- Teljesen – vágtam rá. – Inkább a pólómnak esett baja. – mondtam. – Köszi, hogy felsegítettél!

Mosolyogva bólintott. Kezd egyre meglepőbb lenni Kimi viselkedése. Talán ennyire bejövök neki, vagy mi? Jó, azért nem tagadom, nekem is tetszik, de mégis fura. A vörösboros pohár is összetört, de a srác arra sem vette a fáradságot, hogy összeszedje darabjait. Így én vállalkoztam a feladatra. A legelső darabja megszúrta tenyeremet, s vérezni kezdett. Ilyen szerencsétlen lennék? Hagytam a fenébe az üvegszilánkokat, s elindultam az emeletre vezető lépcső felé. Hallottam Kimi lépteit mögöttem. Betértem ugyanabba a hálószobába, ahol előzőleg voltam. Leültem az ágyra, s próbáltam elállítani a vérzést.

- Várj! – szólalt meg Kimi. Ingjéből leszakított egy darabot, s felémnyújtotta. – Tessék, ezzel kösd be! – mondta.

- Köszi! – hálálkodtam.

Pont a jobb kezem sérült meg, így nem tudtam rákötni a bal tenyeremre a ruhadarabot. Bénaságom láttán Kimi közelebb jött hozzám, s ráhelyezte. Hiába volt kész, kezemet nem engedte el, hanem tovább fogta. Nagy csend volt. Egymással szemeztünk, s láttam rajta, valamire készül. Így is lett. Arcával az enyém fölé hajolt, én pedig kivártam mit fog tenni. Elengedte kezem, s egyre közelebb került az arcomhoz. Becsuktam szemeimet, s éreztem, amint ajkaink összeérnek.