6. rész

Új pasi a láthatáron

Sziasztok!

Ahogy ígértem, egy héten két részt olvashattok, úgyhogy máris itt a 6.! Ezentúl minden rész címmel fog rendelkezni!

Köszönetet mondok a rendszeres kommentelőknek, remélem ezentúl is írtok majd!
Olvassátok izgalommal legújabb irományom! :)

Üdv: Fanni

Követtem tekintetük irányát. Mostmár értem, miért meredtek a távolba. Egy nagyon helyes pasi tart a vízből a part felé szörfdeszkájával. Ez a jelenet pont olyan volt, mint egy filmben. Vizes haját szexisen megrázta, s elindult a strand kijárata felé.

- Jaj csajok! Azért ennyire nem kéne bámulni! – nevettem rajtuk.

Fülük mellett elengedték szavaimat, s elkezdtek eszeveszetten szaladni.

- Csak el ne menjen! – mondta Reby izgatottan Ginara nézve, ezt én még fél füllel hallottam.

Egy helyben állva figyeltem, hogy mikor érnek oda a deszkás sráchoz. Halkan hallottam nevetésüket, amint sikerült megállítaniuk. Csevegni kezdtek, láttam, Reby már el is kezdte a pasi bekebelezését. Tekintetem összetalálkozott Ginaéval. Intett kezével, hogy menjek oda hozzájuk.

- Pasifalók… - morogtam magamban, azzal lendületet véve nekivágtam a rövidke távnak.

Mikor odaértem, Reby kedvesen bemutatott.

- Ő itt Vicky, a másik barátnőm – szólt.

- Üdv. – kapcsolódtam be a beszélgetésbe.

- Szia Vicky! A nevem Kimi. Örülök a találkozásunknak. – üdvözölt széles mosollyal.

- És hová tartasz éppen? – érdeklődött Gina.

- El kell még készülnöm estére. Tudjátok, van itt egy buli…

- Persze, persze, tudjuk. Hiszen mi is ott leszünk! – vágott a szavába Reby. Szóval te ismered Jensont? – mosolygott.

- Naná! Már régóta jó barátom. A bulit pedig új évfolyamtársunk „beavatására” szervezte. Tudjátok, mit értek a beavatás szó alatt? – nevetett.

- Nem egészen – felelte Gina gondolkozóba esve.

- Ahogy mondta nekünk, még nem volt együtt csajjal szexuálisan. Szóval beavatjuk a nagyfiúk közé. – kacsintott mosolyogva.

- Úgy érzem jó este lesz ez a mai – reagált Reby. És megvan már a kiválasztott csaj?

- Mivel nincs barátnője, így meglepetésnek szereztünk neki egy csajt. Persze erről az egészről semmit se tud Alonso.

- Hmm. – mosolygott Reby. Ha valami segítségre van szükség ez ügyben, számíthatsz rám. – ajánlotta fel.

- Öhm rám is! – vágta rá rögtön Gina.

- Rám kevésbé. – jelentettem ki.

- Rendben csajok! Ezt megdumáltuk. Akkor este találkozunk. – kacsintott ismét, majd gyors léptekkel elhagyta a strandot.

Olyan sebesen elviharzott, hogy időnk se volt elköszönni tőle. Rebeca és Gina máris csacsogni kezdett Kimiről, én pedig gondoltam megkérdezem a jegypénztárnál, hogy nem találtak-e meg a táskámat. Távozásom fel sem tűnt nekik. Ahogy odaértem meg is szólítottam a jegypénztárosnőt.

- Elnézést! Nem tudom jó helyen érdeklődöm-e, de nem találtak valahol egy fekete válltáskát? – tettem fel kérdésemet, reménykedve a sikerben.

- Én ebben az ügyben csak annyit tudok segíteni Önnek, hogy a hátsó bejáratnál dolgozó alkalmazottakat kérdezze meg.

- Köszönöm!

Máris siettem a hátsó bejárathoz, ott csak egy idős férfi állt, felé fordulva elkezdtem mondókámat.

- Jó napot! Elnézést a zavarásért, de nem találtak véletlenül egy fekete válltáskát? Ma hagytam el, azt sem tudom, hogy lehettem ilyen figyelmetlen.

- Szia! Egy pillanat körülnézek a helyiségben – egy fordulatot véve már bent is volt. Nagyjából fél perc elteltével kezében hozta a táskám. – Ez lenne az?

- Igen! Nagyon szépen köszönöm! – hálálkodtam.

- Ugyan, szóra sem érdemes. – mosolygott a bácsika.

Miközben visszafelé indultam a lányokhoz, belekotortam a táskámba, hogy mindenem megvan-e. Hál’ Istennek semmi sem hiányzott belőle. Mosolyogva érkeztem meg a csajokhoz.

- Nézzétek! Megtaláltam a táskám! - nevettem.

- Ez nagyszerű! – mondta Gina, Reby pedig némán vigyorgott.

- Szerintem itt az ideje, hogy elinduljunk a buliba – mondta Rebeca.

- Előtte még elmehetnénk egy boltba, hogy mi is csatlakozzunk a bulihoz egy üveg vodkával, nem? – kérdeztem.

- Milyen jó ötlet! A buszról láttam, hogy az utcában van egy bevásárlóközpont, gyerünk! Gyorsan megjárjuk, és megyünk is a buliba. – helyeselt Gina, azzal a kijárat felé vette az irányt.

- Menjünk – mondta Reby.

Kisiettünk a kijáraton, átmentünk az út túloldalára, s pár perc alatt oda is értünk a központhoz.

- Én kint maradok, elszívok egy cigit, menjetek csak, hozzatok egy üveg vodkát vagy akármilyen bort, pálinkát. – szólt hozzánk Reby.

- Oké, sietünk. – válaszolt Gina.

Én pedig csak némán beballagtam vele a központba. Beletelt 10 percbe mire megtaláltuk egy eldugott helyen az italboltot. Gina már elmúlt 18 éves, szóval neki kiadják a szeszes italt. Belépett a kis boltba, s a polcokhoz sietett. Gondoltam én addig kint maradok, s szétnézek a kirakatokban. Nemsokára jött is Gina egy Blavod nevezetű vodkával a kezében. Teljesítményének örülve rámvigyorgott, ennek hatására én is nevetni kezdtem. A forgóajtó felé vettük az irányt, közben beszélgetéshez kezdtünk.

- Mennyibe került? – kérdeztem.

- Á, egyáltalán nem volt drága! 19 fontot fizettem érte.

- Az tényleg nem sok, egy ilyen jó italért! – mosolyogtam.

Máris kiértünk, Rebeca pedig ott várt ránk egy padon ülve.

- Ilyen sokáig tartott megvenni? – tette fel kérdését egyhangúan.

Mivel egyikünk se felelt rá, sürgetően újra megszólalt:

- Na menjünk, el ne késsünk! Add a vodkát, beteszem a táskámba.

Gina teljesítette a kérést, s el is indultunk. Út közben nem sok szót váltottunk egymással. Hogy megtörjem a csendet, feltettem egy számomra fontos kérdést.

- Egyébként tudod Reby, hogy hol lakik Jenson?

- Basszus, az nem volt eszemben, hogy megkérdezzem. – csapott homlokára.

- Ez aztán a jó hír… - mondta Gina.

- És a telefonszáma megvan? – ez volt az utolsó remény, hogy eltaláljunk oda.

- Az megvan. Fel is hívom rögtön – szállt el a rosszkedve.

Nokiájában megkereste a számot, s felhívta. Jenson egyből fel is vette a telefont. A hívás után Reby felénk fordulva elmondta, hogy világosította föl Jenson a házához vezető útról. „Kövesd a zenét, cica!” – ez volt az egyetlen mondat, amit kinyögött. Biztos még mindig nem józan, vagy már megint ittas, nevettem magamban. A csajokkal elkezdtünk hallgatózni, s valahonnan nagyon halkan hallatszott a zene. Ez lesz az! Szinte futva mentünk a zene irányába, egyre hangosabban és hangosabban hallottuk, már olyan közel volt a cél. Sikeresen el is találtunk a buliba, ahol már javában iszogatott mindenki az udvaron, és házban is. Mi pedig széles mosollyal beléptünk a nagy ház ajtaján.