5. rész

A látszat néha csal

Sziasztok!

Itt az 5. rész! Sajnálom, hogy ennyit késtem vele, de az utóbbi két hétben nem sok szabadidőm adódott. Ja és gondolom feltűnt az új imidzs, remélem tetszik! Na de van ihlet, számíthattok minden héten legalább két új részre! Most is várom komijaitokat! :)

Üdv: Fanni

Órámra pillantottam, láttam mindjárt 6 óra van. Ekkor jutott eszembe, hogy még nem hívtam fel aput. Habozás nélkül kezembe vettem a telefonomat, s bepötyögtem a számot. Pár kicsöngés után felvette a készülékét.

- Haló! Tessék!

- Szia apu, én vagyok az, Vicky. Szeretnék valamit megbeszélni veled.

- Nem várhatna a dolog estig? – kérdezte sürgető hangon.

- Nem, mert fontos.

- Ja értem. Akkor mondd!

- Nos, arról van szó, hogy nagyszerűen érezzük magunkat a parton. Ebből adódik az, hogy nem szeretnék hazamenni a fél 7-es busszal. Kérlek, hagy maradjak itt holnapig! Rebeca barátnője elszállásol minket.

Fájt, hogy minden szavam hazugság, de másképpen nem maradhatnék itt.

- Hát, egy kicsit át kell gondolnom. Persze nem kételkedem a szavaidban, csak féltelek.

- Nyugi apu, nem lesz bajom. Csak tudok már vigyázni magamra 17 évesen.

- Hmm… - egy kis szünet után folytatta – na jó, maradhatsz. De nekem holnap délelőtt gyere haza! Elkél egy kis segítség itthon, és nem ártana tanulnod!

- Ó, nagyon szeretlek! Köszi, hogy maradhatok. Ígérem 10-re otthon leszek. Mostmár leteszem a telefont, majd reggel hívlak! Jó éjt!

Rendben! Neked is! Szeretlek!

Apu hamarabb letette, biztos már elkezdődött a meccs, gondolom ezért sürgetett. Visszadobtam a táskámba a mobilom. Messze már láttam, hogy a többiek visszafelé tartanak. Gondoltam elkezdek szedelőzködni, hogy hamarabb elindulhassunk. Épp Rebeca telefonját fogtam a kezemben, hogy beletegyem a nadrágzsebébe, mikor észrevettem, hogy kapott egy SMS-t Jacktől. Nem voltam elég bátor, hogy meglessem az üzenetet, így letettem. Kezdem egyre jobban azt gyanítani, hogy viszonyuk van egymással. Eközben nem vettem észre, hogy Rebeca ott áll fölöttem, s dühösen néz rám.

- Hát te meg mi a francot művelsz a telefonommal? – vont kérdőre.

- Éppen helyre akartam rakni. – válaszom nem túl hihetőre sikeredett.

- Ja persze! Ezt még a hülye sem hiszi el! Mi után kutatsz?

- Nem kutatok semmi után, esküszöm. Bocsi, nem akartalak feldühíteni. Sajnálom.

- Jól van. Ajánlom, hogy többet egy ujjal se nyúlj a cuccaimhoz! – azzal durcásan elfordította fejét, meg sem várva válaszom.

Ruháit kezébe vette, s megindult az öltözők felé. Gina pedig, mint egy kutya, követte. Én és Jenson egyedül maradtunk.

- Hát eléggé felkapta a vizet! – vigyorgott felém fordulva.

- Joga volt… - vetettem oda válaszként.

- Az lehet. Bár bevallom, nem nagyon jön be a csaj. Tudom, hogy rám pályázik, de nekem ő nem az esetem – mondta.

- Ilyet se hallottam még, hogy egy pasinak ne tetszene! – mondtam egyhangú csodálkozással.

- Nekem sokkal inkább az olyan csajok jönnek be, mint te. - jelentette ki, szemembe nézve, s még egy kacér mosoly után végigsimított tenyerével az arcomon.

Tudtam, hogy el fogok pirulni, ezért vészhelyzetszerűen elfordítottam a fejem. Olyan csend lett, hogy hallottam a tenger hullámzását is. Ahogy ott ültem, felhúzott lábaimat átkarolva, egyszer csak arra eszméltem, hogy Jenson keze combomat simogatja. Egyre csak közeledett felém, keze pedig a derekamra került. Felém fordult, ekkor már rögtön láttam, hogy ittas állapotban van. Milyen jól titkolta idáig! Gyorsan felkeltem, hogy elfussak, de ő is tartotta a lépést. Karjával megragadta az enyémet, s magához szorított. Már a pólóm akarta leszaggatni, mikor minden erőm összeszedve a gyengepontjára céloztam. Hangos nyögés után, kezével szorongatva nemi szervét a földre csuklott.

-         Te büdös alkoholista! – ordítottam felé, s levágtam neki ráadásnak még egy pofont is.

Hallottam, hogy a strandoló emberek közül néhányan kacagni kezdtek Jensonön. Most, hogy belegondolok, eléggé elbántam vele, büszke vagyok a teljesítményemre. Ott is hagytam, inkább egy büfé felé vettem az irányt, csakhogy megszabaduljak ettől a… nem is tudom, minek nevezzem. Egy pillanatig sem fordult meg a fejemben, hogy ez az álompasi egy erőszakos, alkoholista barom. Na de már meg van róla az első benyomásom. Úgy döntöttem, távol tartom magam tőle, legalábbis addig, amíg ki nem józanodik. Elmélkedésem közben megjelent mellettem Gina.

- Gyere Vicky, mindjárt indulunk a buliba! – tájékoztatott.

- Rendben, megyek! – adtam rá a választ.

Egymás mellett sétáltunk vissza a cuccainkhoz.  

- Ööö Gina… - szólítottam meg.

- Mondd nyugodtan – mosolygott.

- Az előbbi dolog, ami Rebeca és köztem volt… vagyis nehogy azt gondold rólam, hogy más holmija közt turkálok.

- Áh, ugyan! Egy percig se hittem rólad ilyet! Amúgy én még soha nem láttam ilyen dühösnek Rebyt. Nem tudom, mi lelte.

Hmm. Ha még soha nem látta ilyennek, akkor valószínűleg valami nagy titka van előttem vagy előttünk… Közben visszaértünk a helyünkre, Jenson már nem volt itt.

- Hát Jenson meg hova lett? – kérdezte Reby érdeklődően.

- Gondolom már elindult a bulijába – válaszoltam, bár nem voltam biztos benne, hogy tényleg oda ment.

- Ja aha, kösz az infót – mosolygott rám Reby. Ja és ne haragudj, de néha-néha elgurul a gyógyszerem… - kért bocsánatot.

- Nem történt semmi – mosolyogtam vissza.

Gina már közben elkezdett pakolni, mostmár mi is hozzáláttunk. Takaró összehajtva, fürdőruhák Gina táskájában, Reby táskája is megvan… Úristen az enyém hová lett?

- Basszus, ne már, hogy ellopták! – tört ki belőlem az idegesség.

- Nyugi van, megtaláljuk – nyugtatott Rebeca.

Mindhárman keresni kezdtük. Sehol semmi! Mindenem benne van: a telefonom, az igazolványaim, minden! Egyszercsak arra kaptam fel a fejem, hogy Ginaék kikerekedett szemekkel néznek el a távolba.