2012. május 17., csütörtök

4. rész

Csörög a telefon


Sziasztok!
Megérkezett a 4. rész, bár elég rövid lett. Sajnos több időm nem volt a folytatására, de megígérem a következő rész legalább kétszer ilyen hosszú lesz! Most már hamarabb fogom hozni a részeket. Még megköszönöm a véleménynyilvánításokat, olvassátok hát izgalommal! :)

Üdv: Fanni 

Mérgem hamar elszállt. Gina értetlenül nézett rám.
- Ez fura volt… - mondta.
Nem jutott eszembe semmi válasz erre a kijelentésre. Igen, az tényleg fura, hogy Jack keresett a telefonon. Fogalmam sincs, mit akar. Persze megtudhattam volna, ha felveszem, de hirtelen zavarodottságomban elképzelni sem tudtam, mit tegyek. Szemem sarkából láttam, amint Gina hátat fordít nekem, s kezébe veszi az újságját. Ezután rögtön tudtam, hogy nem kíváncsi rám. Hát igen, Rebecaval sokkal jobb kapcsolatban van, mint velem, hiszen kb. fél éve barátnők. Unalmamban nem tudtam, mit tegyek, de hál’ Istennek pont jött Rebeca és Jenson, így már nem kell ebben a szar társaságban tovább ülnöm.
- Megjöttünk! Nektek nem volt kedvetek bejönni a vízbe? – kérdezte Jenson.
- Áh, ma már nincs kedvem fürdeni – tudattam velük.
- Miért nincs? – nézett rám meglepetten Reby.
- Elég volt mára. Inkább az estére tartogatom az energiámat – kacsintottam.
- Áhá! Már értem! Hát, ha nincs kedved, nem erőltetjük. És te Gina bejössz velünk?
- Persze, hogyne! Úgyis unatkozom már egy jó ideje – válaszolt.
- Oké. Akkor nem baj, Vicky, hogy egyedül maradsz? – kérdezte Reby, az egyedül szónál pedig elhúzta a száját.
- Nem.
Kurta válaszom hallatán rájöttek, hogy magányra vágyom.
- Ööö rendben! Akkor majd jövünk – azzal el is indultak.
Már tíz perce elmentek, én pedig még mindig azon töprengtem, mivel üssem el az időt. Végül úgy döntöttem, hogy a hátralévő 1-2 órát napozással töltöm. Hogy le ne égjek, újra bekentem magam egy kis naptejjel. Napszemüvegem feltettem, s hátamra feküdtem. Jó érzés volt, ahogy a nap testemre süt. Annyira, hogy véletlenül elbóbiskoltam, de hamar felébredtem, ugyanis ismét csörgött a telefonom. Felültem, s a készülékem után nyúltam. Ekkor derült ki, hogy nem is az enyém cseng. Még szerencse, hogy Rebeca csengőhangja is ugyanaz, mint az enyém. Kezembe vettem a Nokiáját, de nem tudtam, mit tegyek. Helyes-e, ha felveszem azt a telefont, ami nem engem illet? Nem. A szüleim is erre tanítottak. Igaz, anyu már nem lakik velünk négy éve. Elváltak, mert anyám a munkahelyén beleszeretett egy pasasba, s titokban már két hónapja szeretők voltak. A gyermektartási jogot apu kapta meg, mert választásom rá irányult, hiszen őt mindig is jobban szerettem. Azóta sem bántam meg a döntésemet, anyámmal pedig csak nagyon ritkán találkozom. Magyarul szólván őt egyáltalán nem érdekli, hogy élek-e vagy sem, tehát én is így állok hozzá. Szóval a telefont nem vettem fel, de nagyon kíváncsi voltam, Jack miért kereste Rebyt. Előbb engem, aztán őt. Ez nem lehet véletlen! Törtem a fejem néhány percig, s csak arra tudtam következtetni, hogy valami van köztük. Milyen szép dolog, hogy egyből rosszat feltételezek a legjobb barátnőmről! Mindig is azt állította, hogy soha nem kezdene ki azzal, akit szeretek. Teljes mértékben megbízok benne, és hiszek neki. De akkor nem tudom, mit gondoljak erről a hívásról. Ja, már rájöttem! Jack és Rebeca még ma is együtt járnak úszásra. Biztos azzal kapcsolatban hívhatta fel. Már csak azt nem tudom, hogy engem mi a francért keresett. Kezd idegesíteni a dolog.

4 megjegyzés:

  1. Szia! Remélem sietsz nekem a folytatással, mert kíváncsi vagyok rá, hogy mik fognak még történni. Kezdek szerelmes lenni a történetedbe és ezért hamar hozz folytatást!
    Puszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hali! Ismét próbálok sietni, nemsokára jön a következő rész :)
      Puszi

      Törlés
  2. jó rész lett :D
    Negatív kritika:
    Azért az meglepett hogy "hiszen kb. fél éve barátnők" mert az nem hosszú idő :D
    Minden más tetszik!

    VálaszTörlés