7. rész

Rebeca és a hazugság

Sziasztok!
Megérkezett a 7. rész! Ez az eddigi leghosszabb, amit írtam, és szerintem a legérdekesebb is. Már elkezdtem a 8. rész írását is, úgyhogy szerintem a mai vagy a holnapi nap folyamán már olvashatjátok!

Üdv: Fanni

Mikor beértünk a házba, tátott szájjal néztük szerte szét. Gyönyörű és tökéletes volt minden: a bútorok, a padló, a fal, a szőnyegek, a lámpák…, mintha egy milliomos házában járnánk. Most már tudjuk, hogy Jenson nem holmi csóró srác. Eléggé meglepett, hiszen csak egy senkiházi szegény gyereknek tűnt, aki jól néz ki, és szeret a haverjaival bulizni. Az összképet csak a részegen kóválygó emberek rontották el. Elég nagy volt a tömeg, még jó hogy Rebeca azt mondta, nem lesznek sokan. Csak sétáltunk, és sétáltunk ámulva, bámulva. Megálltunk a konyhapult mellett. Tekintetemmel próbáltam megkeresni Jensont vagy Kimit. Szemem sarkából észrevettem, hogy Ginaék szótlanul eltűntek a közelemből, s a táncoló tömeg felé indultak meg. Őszintén szólva egy cseppet sem érdekelt, hogy egyedül maradtam. Láthatóan jobban megvannak nélkülem. Véleményeim kifejtése közben arra lettem figyelmes, hogy Kimi tart felém. Rövid ujjú fehér ingben és egy világos farmerben jelent meg az estére.

- Ó szia! De jó, hogy megtaláltuk egymást! Hát a barátnőid merre vannak? – érdeklődött mosolyogva.

- Hali! Azt hiszem, táncolni mentek. – válaszoltam.

- Aha. És neked van kedved táncolni… mondjuk velem?

- Ha már megkérdezted – mosolyogtam rá, közben elindultam felé.

Megfogta a kezem, s a tömeg felé húzott. Látszólag nagyon örült, hogy beleegyeztem.

- Hú, ez épp a kedvenc számom! – nevettem.

- Akkor rázzad neki bébi! – vigyorgott.

Mindketten élveztük a táncot. Egy pillanatra végigmértem Kimit, tekintetem pedig szeménél akadt meg. Gyönyörű kék szemei vannak, még hozzá helyes is! Hirtelen észrevette, hogy őt nézem, erre én mosolyogva elfordítottam a fejem. Egyre közelebb és közelebb akart kerülni hozzám tánc közben, én pedig engedtem neki. Egyszercsak abbahagyta a táncot, és felém fordult, én pedig majd elájultam kék szemeitől.

- Iszunk valamit? – kérdezte.

- Felőlem. Egy kis pálinka jól esne – mosolyogtam.

- Nekem meg tök mindegy – nevetett.

Ismét kezem után nyúlt, s a „piás asztal” felé vettük az irányt. Nem tudtam mennyi, de legalább harminc üveg ital sorakozott rajta. Az egyik pálinkásüveg kinézete nagyon megtetszett nekem, gondoltam iszok egyet abból. Kimi udvariasan megkérdezte, mit kérek, s öntött is nekem, majd kezembe adta a poharat. Ő pedig felkapott egy egész üveg vodkát, s azzal indult el. Némán az udvar felé vettem az irányt. Már annyira rossz volt itt bent a levegő, azt hittem nem bírom tovább. Miközben az ajtó felé tartottam, hátrafordultam, s láttam Kimi már fél üveg vodkát be is nyomott. Hűha, jól bírja a gyerek! Mosolyogtam egyet, s visszafordultam. Kiléptem az ajtón. Jobbra fordítottam fejem, s teljesen megdermedtem, mint egy szobor. Nem tudtam hinni szemeimnek, mikor megláttam! Igen, Ő volt az, Jack! Méghozzá nem is akárkivel, hanem a legjobb barátnőmmel, Rebecaval. Szenvedélyesen csókolóztak, miközben Jack a falhoz szorította Rebyt. Akkora düh halmozódott fel bennem, hogy hirtelen élni sem akartam már tovább. Gyorsan lehúztam a maradék pálinkát, s földhöz vágtam a poharat, ami azonnal darabokra tört. Még csak most vettek észre engem, hogy ott vagyok. Láttam, Rebeca épp magyarázkodáshoz kezdett volna, de nem akartam hallgatni álszent szavait. Visszarohantam a házba. Tüstént keresnem kell egy helyet, ahol egyedül lehetek. Eközben már hullottak könnyeim, s ennek hatására egyre homályosabban láttam. Sikerült nekimennem egy embernek. Kimi volt. Miközben kezeimmel takarni próbáltam arcomat, de leginkább szemeimet, Kimi aggodalmasan elkezdett rángatni vállamnál fogva.

- Mi történt? – hallatszott hangjából az idegesség.

Annyira sírtam, hogy megszólalni sem tudtam.

- Mi a baj? Válaszolj már! – szólalt meg ismét idegesen.

- Semmi – nyögtem ki.

Vett egy nagy levegőt, s ölébe fogott. Annyira gyenge lettem, hogy nem tudtam ellenkezni. Láttam, amint felvisz a lépcsőn, s betér az egyik hálószobába. Gondosan letett az ágyra, s leült mellém. Mialatt kezével végigsimított arcomon, szemeimbe nézett. Még mindig sírtam, már nagyon fájtak a szemeim.

- Vicky! Mondd már el, mi a baj! – kért meg halkan, és kedvesen.

Még volt zsebemben pár zsepi, amit még Reby adott, így azokkal megtörölgettem szemeimet, amik már vérvörösek lehettek. Ezután felé fordultam, s beszédre nyitottam számat:

- A volt barátomat láttam… egy másik lánnyal, azaz Rebecaval csókolózni… - beszédem nagyon akadozott, a hangom pedig rekedt volt.

- Oh… - hangzott a rövid válasz. – Nagyon sajnálom. – mondta együttérzően. – Nem néztem volna ki Rebecaból, hogy képes ilyet tenni veled.

- Az a helyzet, hogy én sem. – értettem vele egyet. – Mindvégig hazudott nekem, én pedig a legjobb barátnőmnek tekintettem őt.

- Hát, legalább már tudod, hogy miféle… - mondta.

Felültem az ágyon, s odabújtam Kimihez. Gondolom meglepődött rajtam, de átölelt. Jól esett, hogy ennyire aggódott miattam, pedig egyáltalán nem is ismer.

- Pihenj egy kicsit, ha úgy gondolod, itt maradok veled. – ajánlotta fel.

- Nem, nem. Mehetünk vissza a buliba! Nem érdekel az a hülye liba. Ő nem fogja elrontani az estémet. Úgy döntöttem, veled szeretnék lenni, persze ha te is akarsz. – mosolyogtam felé.

      - Oké. Legalább jobban megismerhetjük egymást – mosolygott vissza.

Felkeltünk, s kimentünk a szobából. Kivételesen most én nyúltam a keze után, s így mentünk lefelé a lépcsőn. Senki ügyet sem vetett ránk, hiszen már mindenki részeg volt. Olyan jó érzés volt meleg kezét fogni, ebből tudtam, hogy törődik velem, s nem hagyja figyelmen kívül szomorúságomat. Égtek szemeim, de kezdtem egyre jobban érezni magam Kimi társaságában. Nem meglepően, a piás asztalhoz húzott kezemnél fogva. Megkínált egy kis vodkával, magának is csak egy pohárral öntött.

- Koccintsunk az estére! – áradt hangjából a jókedv.

Szó nélkül emeltem poharam, s rámosolyogtam. Ő nem is várt egy másodpercet sem, már le is húzta az egész pohár vodkát. Én három kortyban ittam meg, rettentően égette torkomat a lötty.

- Tudod, nagyon tetszik, hogy ennyire bírod a piát. – jegyezte meg vigyorogva.

- Hát még te! – nevettem.

Elsétáltunk az asztaltól egymást követve. Hallottam, amint a sok ittas ember ordibál torka szakadtából. Itt-ott hallatszott egy-egy pohár darabokra törése. Csak néztem körbe és körbe, ekkor arra lettem figyelmes, hogy egy pasi észveszejtő sebességgel rohan felém. Próbáltam kitérni előle, de már nem volt elég idő rá. Mindketten a földre kerültünk, szerencsére volt egy pohár vörösbor a kezében, ami teljes egészében rám ömlött.

- Nem látsz a szemedtől, te idióta? – kiabált Kimi idegesen az ismeretlen pasira, majd felhúzott a földről. – Jól vagy? – nézett rám aggódóan.

Láttam, ahogy a srác berezelt Kimitől, s gyorsan el is tűnt.

- Teljesen – vágtam rá. – Inkább a pólómnak esett baja. – mondtam. – Köszi, hogy felsegítettél!

Mosolyogva bólintott. Kezd egyre meglepőbb lenni Kimi viselkedése. Talán ennyire bejövök neki, vagy mi? Jó, azért nem tagadom, nekem is tetszik, de mégis fura. A vörösboros pohár is összetört, de a srác arra sem vette a fáradságot, hogy összeszedje darabjait. Így én vállalkoztam a feladatra. A legelső darabja megszúrta tenyeremet, s vérezni kezdett. Ilyen szerencsétlen lennék? Hagytam a fenébe az üvegszilánkokat, s elindultam az emeletre vezető lépcső felé. Hallottam Kimi lépteit mögöttem. Betértem ugyanabba a hálószobába, ahol előzőleg voltam. Leültem az ágyra, s próbáltam elállítani a vérzést.

- Várj! – szólalt meg Kimi. Ingjéből leszakított egy darabot, s felémnyújtotta. – Tessék, ezzel kösd be! – mondta.

- Köszi! – hálálkodtam.

Pont a jobb kezem sérült meg, így nem tudtam rákötni a bal tenyeremre a ruhadarabot. Bénaságom láttán Kimi közelebb jött hozzám, s ráhelyezte. Hiába volt kész, kezemet nem engedte el, hanem tovább fogta. Nagy csend volt. Egymással szemeztünk, s láttam rajta, valamire készül. Így is lett. Arcával az enyém fölé hajolt, én pedig kivártam mit fog tenni. Elengedte kezem, s egyre közelebb került az arcomhoz. Becsuktam szemeimet, s éreztem, amint ajkaink összeérnek.

6. rész

Új pasi a láthatáron

Sziasztok!

Ahogy ígértem, egy héten két részt olvashattok, úgyhogy máris itt a 6.! Ezentúl minden rész címmel fog rendelkezni!

Köszönetet mondok a rendszeres kommentelőknek, remélem ezentúl is írtok majd!
Olvassátok izgalommal legújabb irományom! :)

Üdv: Fanni

Követtem tekintetük irányát. Mostmár értem, miért meredtek a távolba. Egy nagyon helyes pasi tart a vízből a part felé szörfdeszkájával. Ez a jelenet pont olyan volt, mint egy filmben. Vizes haját szexisen megrázta, s elindult a strand kijárata felé.

- Jaj csajok! Azért ennyire nem kéne bámulni! – nevettem rajtuk.

Fülük mellett elengedték szavaimat, s elkezdtek eszeveszetten szaladni.

- Csak el ne menjen! – mondta Reby izgatottan Ginara nézve, ezt én még fél füllel hallottam.

Egy helyben állva figyeltem, hogy mikor érnek oda a deszkás sráchoz. Halkan hallottam nevetésüket, amint sikerült megállítaniuk. Csevegni kezdtek, láttam, Reby már el is kezdte a pasi bekebelezését. Tekintetem összetalálkozott Ginaéval. Intett kezével, hogy menjek oda hozzájuk.

- Pasifalók… - morogtam magamban, azzal lendületet véve nekivágtam a rövidke távnak.

Mikor odaértem, Reby kedvesen bemutatott.

- Ő itt Vicky, a másik barátnőm – szólt.

- Üdv. – kapcsolódtam be a beszélgetésbe.

- Szia Vicky! A nevem Kimi. Örülök a találkozásunknak. – üdvözölt széles mosollyal.

- És hová tartasz éppen? – érdeklődött Gina.

- El kell még készülnöm estére. Tudjátok, van itt egy buli…

- Persze, persze, tudjuk. Hiszen mi is ott leszünk! – vágott a szavába Reby. Szóval te ismered Jensont? – mosolygott.

- Naná! Már régóta jó barátom. A bulit pedig új évfolyamtársunk „beavatására” szervezte. Tudjátok, mit értek a beavatás szó alatt? – nevetett.

- Nem egészen – felelte Gina gondolkozóba esve.

- Ahogy mondta nekünk, még nem volt együtt csajjal szexuálisan. Szóval beavatjuk a nagyfiúk közé. – kacsintott mosolyogva.

- Úgy érzem jó este lesz ez a mai – reagált Reby. És megvan már a kiválasztott csaj?

- Mivel nincs barátnője, így meglepetésnek szereztünk neki egy csajt. Persze erről az egészről semmit se tud Alonso.

- Hmm. – mosolygott Reby. Ha valami segítségre van szükség ez ügyben, számíthatsz rám. – ajánlotta fel.

- Öhm rám is! – vágta rá rögtön Gina.

- Rám kevésbé. – jelentettem ki.

- Rendben csajok! Ezt megdumáltuk. Akkor este találkozunk. – kacsintott ismét, majd gyors léptekkel elhagyta a strandot.

Olyan sebesen elviharzott, hogy időnk se volt elköszönni tőle. Rebeca és Gina máris csacsogni kezdett Kimiről, én pedig gondoltam megkérdezem a jegypénztárnál, hogy nem találtak-e meg a táskámat. Távozásom fel sem tűnt nekik. Ahogy odaértem meg is szólítottam a jegypénztárosnőt.

- Elnézést! Nem tudom jó helyen érdeklődöm-e, de nem találtak valahol egy fekete válltáskát? – tettem fel kérdésemet, reménykedve a sikerben.

- Én ebben az ügyben csak annyit tudok segíteni Önnek, hogy a hátsó bejáratnál dolgozó alkalmazottakat kérdezze meg.

- Köszönöm!

Máris siettem a hátsó bejárathoz, ott csak egy idős férfi állt, felé fordulva elkezdtem mondókámat.

- Jó napot! Elnézést a zavarásért, de nem találtak véletlenül egy fekete válltáskát? Ma hagytam el, azt sem tudom, hogy lehettem ilyen figyelmetlen.

- Szia! Egy pillanat körülnézek a helyiségben – egy fordulatot véve már bent is volt. Nagyjából fél perc elteltével kezében hozta a táskám. – Ez lenne az?

- Igen! Nagyon szépen köszönöm! – hálálkodtam.

- Ugyan, szóra sem érdemes. – mosolygott a bácsika.

Miközben visszafelé indultam a lányokhoz, belekotortam a táskámba, hogy mindenem megvan-e. Hál’ Istennek semmi sem hiányzott belőle. Mosolyogva érkeztem meg a csajokhoz.

- Nézzétek! Megtaláltam a táskám! - nevettem.

- Ez nagyszerű! – mondta Gina, Reby pedig némán vigyorgott.

- Szerintem itt az ideje, hogy elinduljunk a buliba – mondta Rebeca.

- Előtte még elmehetnénk egy boltba, hogy mi is csatlakozzunk a bulihoz egy üveg vodkával, nem? – kérdeztem.

- Milyen jó ötlet! A buszról láttam, hogy az utcában van egy bevásárlóközpont, gyerünk! Gyorsan megjárjuk, és megyünk is a buliba. – helyeselt Gina, azzal a kijárat felé vette az irányt.

- Menjünk – mondta Reby.

Kisiettünk a kijáraton, átmentünk az út túloldalára, s pár perc alatt oda is értünk a központhoz.

- Én kint maradok, elszívok egy cigit, menjetek csak, hozzatok egy üveg vodkát vagy akármilyen bort, pálinkát. – szólt hozzánk Reby.

- Oké, sietünk. – válaszolt Gina.

Én pedig csak némán beballagtam vele a központba. Beletelt 10 percbe mire megtaláltuk egy eldugott helyen az italboltot. Gina már elmúlt 18 éves, szóval neki kiadják a szeszes italt. Belépett a kis boltba, s a polcokhoz sietett. Gondoltam én addig kint maradok, s szétnézek a kirakatokban. Nemsokára jött is Gina egy Blavod nevezetű vodkával a kezében. Teljesítményének örülve rámvigyorgott, ennek hatására én is nevetni kezdtem. A forgóajtó felé vettük az irányt, közben beszélgetéshez kezdtünk.

- Mennyibe került? – kérdeztem.

- Á, egyáltalán nem volt drága! 19 fontot fizettem érte.

- Az tényleg nem sok, egy ilyen jó italért! – mosolyogtam.

Máris kiértünk, Rebeca pedig ott várt ránk egy padon ülve.

- Ilyen sokáig tartott megvenni? – tette fel kérdését egyhangúan.

Mivel egyikünk se felelt rá, sürgetően újra megszólalt:

- Na menjünk, el ne késsünk! Add a vodkát, beteszem a táskámba.

Gina teljesítette a kérést, s el is indultunk. Út közben nem sok szót váltottunk egymással. Hogy megtörjem a csendet, feltettem egy számomra fontos kérdést.

- Egyébként tudod Reby, hogy hol lakik Jenson?

- Basszus, az nem volt eszemben, hogy megkérdezzem. – csapott homlokára.

- Ez aztán a jó hír… - mondta Gina.

- És a telefonszáma megvan? – ez volt az utolsó remény, hogy eltaláljunk oda.

- Az megvan. Fel is hívom rögtön – szállt el a rosszkedve.

Nokiájában megkereste a számot, s felhívta. Jenson egyből fel is vette a telefont. A hívás után Reby felénk fordulva elmondta, hogy világosította föl Jenson a házához vezető útról. „Kövesd a zenét, cica!” – ez volt az egyetlen mondat, amit kinyögött. Biztos még mindig nem józan, vagy már megint ittas, nevettem magamban. A csajokkal elkezdtünk hallgatózni, s valahonnan nagyon halkan hallatszott a zene. Ez lesz az! Szinte futva mentünk a zene irányába, egyre hangosabban és hangosabban hallottuk, már olyan közel volt a cél. Sikeresen el is találtunk a buliba, ahol már javában iszogatott mindenki az udvaron, és házban is. Mi pedig széles mosollyal beléptünk a nagy ház ajtaján.