2012. május 8., kedd

3. rész

Vajon miért?



Sziasztok!
Bocsi, hogy ilyen későn hoztam az új részt, de sajnos nem sok időm volt foglalkozni vele. A következő részt 4 napon belül biztos nem hozom, mert elutazom.
Köszönöm a véleményeket, remélem most is értékelitek majd.

Üdv: Fanni


A jegypénztár előtt hosszú sor állt, úgyhogy egyhamar nem fogunk bejutni a strandra. Nagyjából fél óra elteltével sikerült egész napos jegyeket vennünk. Kerestünk egy árnyékos helyet, s lepakoltuk a cuccainkat. Ezután az öltözők felé indultunk, s felvettük a fürdőruháinkat.
- Na megyünk fürdeni lányok? – kérdezte izgatottan Gina.
- Szerintem előtte nem ártana bekennünk magunkat naptejjel. Erős az UV-sugárzás – javasoltam.
- Igazad van – helyeselt Gina.
Egymás segítségével bekentük magunkat. Kicsit megéheztünk, így vettünk hot-dogokat egy közeli árustól. Nagyon ízlett mindenkinek. Evés közben beszélgettünk, s gondoltam megkérdezek egy-két dolgot.
- Te, Rebeca! Tájékoztass már bővebben erről a buliról!
- Hmm. Van egy itteni ismerősöm, Jenson, ő hívott meg ebbe a buliba. Mondta, hogy nyugodtan hozhatok magammal barátokat. A buli nála lesz. Kaja, pia már be van szerezve, és a szüleit is elküldte otthonról. Még annyit mondott, hogy 10-20 haverja eljön, szóval nem lesz nagy a tömeg. Mellesleg jó pasi, szerintem bepróbálkozok nála – vigyorgott.
- Aha, értem. Hátha mi is bepasizunk Ginaval – nevettem.
- Talán nem elég Jack? – viccelődött Reby.
Próbáltam elmosolyodni, de sajnos nem sikerült. Szám széle lefelé görbült, szemeim pedig benedvesedtek. Kezemmel letöröltem egy könnycseppet. Túl gyenge voltam ahhoz, hogy ellenálljak a sírásnak, így hát folytak a könnyeim, mintha dézsából öntötték volna. Rebeca és Gina aggodalmasan nézett rám, aztán kérdésekkel kezdtek bombázni.
- Mi történt? Összevesztetek? – kérdezték egymás után.
- Nem, még annál is rosszabb… - reméltem megértik dadogó beszédemet.
- Szóval szakítottatok, igaz? – kérdezte szomorúan Gina.
- Pontosabban ő velem. Kérhetek egy zsepit? Talán jobban értitek majd, amit magyarázok…
- Persze, tessék – dobott felém vagy húsz darabot Reby. Ha nincs kedved elmesélni, nem kell. Látom, még mindig szörnyen megvisel a dolog.
- Ha már elkezdtem, be is fejezem – válaszoltam, miközben szemeim törölgettem.
- Jó.
Egy nagy sóhaj után elkezdtem mondókámat:
- Ugye vasárnapra meg volt beszélve a találkozónk a parkban. Jack egy kicsit hamarabb érkezett, mint én. Komoran várt rám a padon. Aztán pedig stílusosan közölte velem, hogy vége… Elkezdtem vele kiabálni, de nem is azért, mert mérges voltam rá… Hanem azért, mert… - újra síráshoz kezdtem.
- Mert rettentően fáj, hogy elveszítetted – fejezte be a mondatomat Reby.
- Igen… - helyeseltem. Még most sem fogtam fel teljesen a történteket.
- Elhisszük Vicky, és nagyon sajnáljuk. Idővel majd találsz valakit, akit legalább ennyire fogsz szeretni – vígasztalt Gina együttérzően.
Még mindig küzdöttem a könnyeimmel, ők pedig odabújtak hozzám, s szorosan átöleltek mindketten. Ez nagyon jól esett, csak sajnos nem enyhített a fájdalmamon. Elhúzódtam tőlük, lefeküdtem a földre terített takaróra, s arcomat beletemettem. Így sírtam tovább. Gondolataimat pedig próbáltam már irányba terelni. A csajok elkezdtek beszélgetni, ezért felültem én is, hogy csatlakozzak. Egy pillanatra találkozott a tekintetem Rebecajéval. Láttam rajta, hogy teljesen átérzi a helyzetem. Több könny már nem hullott szemeimből, de azért mégegyszer megtöröltem. Mosolyt erőltettem, s így szóltam hozzájuk:
- Ennek így kellett lennie. Egyébként meg, nem leszek ma szomorú, ti se legyetek. Hiszen azért jöttünk ide, hogy szórakozzunk! – nevettem, közben karjaimmal magamhoz öleltem őket. Gyertek, fussunk be együtt a vízbe! – felálltam, s kezüknél fogva felrángattam őket a földről.
Mosolyogtak, s vidáman követtek. Gyorsan futottunk a vízbe, és egy nagyot csobbantunk. Vidáman kacagtunk egymást fröcskölve. Mindannyian élveztük a játékot. A víz szinte meleg volt. Kitaláltuk, hogy versenyzünk a partig. A megmérettetést nem meglepően Rebeca nyerte, hiszen ő már évek óta jár úszásra. Mindhárman felkaptunk egy-egy törölközőt, s bevizesedett hajunkat mérgesen töröltük, vicces volt az egész. Épphogy letelepedtünk a takarónkra, Rebeca háta mögött egy elképesztően jóképű, szexi pasi jelent meg, s megszólította:
- Hé, szia Rebeca! Ők a barátnőid? – mosolygott rá.
- Szia Jenson! – mosolygott vissza. Igen, ők azok: Vicky és Gina – nevünk kiejtésekor ránk mutatott. Ugye áll még a ma esti bulid?
- Oh, üdv lányok! Persze, hogyne állna! Sikerült még több piát beszereznünk! – büszkélkedett, mi pedig köszönésképpen rámosolyogtunk.
- Ez nagyszerű! – örvendezett Reby. Amúgy… van kedved velünk strandolni? – hívta meg.
- Ezzel a három, csodálatos hölgyeménnyel? Naná! – fényezett minket.
- Rendi. Akkor gyerünk be a vízbe!
- Várjatok! Előbb meghívlak titeket egy fagyira. Mindjárt jövök, addig üljetek le! – villantott egy fehér mosolyt, azzal el is viharzott a büfék felé.
Úgy tettünk, ahogy mondta, s már el is kezdtük a kibeszélését:
- Hűha! Ez a pasi nagyon helyes! Ráadásul gyönyörű a mosolya! – áradozott Gina.
- Na, na! Igazad van, de ne is próbálkozz nála! – nyújtotta nyelvét Ginara. Nekem is nagyon tetszik, úgyhogy bedobom magam! – nevetett.
- Akkor kezdhetek is kiábrándulni belőle. Te úgyis mindig eléred, amit akarsz! – vigyorgott.
El is hallgattak, mert megérkezett Jenson a csokis fagylaltokkal. Megköszöntük kedvességét, s hozzáláttunk az evéshez. Rebeca és Jenson hamarabb végzett, így felálltak.
- Nem baj, ha mi hamarabb bemegyünk a vízbe? – kérdezte tőlünk Reby, és jelentőségteljes pillantást vetett rám.
- Már hogy lenne baj! – vágtam rá. Menjetek csak!
Elindultak, Gina és én pedig tovább folytattuk a fagyizást. Kezdtem kínosnak érezni a csendet, úgyhogy megtörtem:
- Miért nem veszed fel a versenyt Rebecaval? – kérdeztem, bár egyáltalán nem érdekelt az indoka.
- Áh, nem éri meg. Úgyis én vesztenék. Eddig mindenkit megszerzett magának, akit akart – válaszolt.
- Aha. Szerintem biztos lesz még számos jóképű pasi a buliban – mutattam rá az újabb lehetőségre.
- Az biztos! Egyébként meg Jackre visszatérve, mi…
Elharapta mondatát, mert megszólalt a telefonom. Kapkodva nyúltam a táskámba, egy kis keresgélés után a kezemben is volt a készülék.
- Ki hív? – kíváncsiskodott Gina.
- Jack az… - néztem meglepetten a telefonom képernyőjére.
- Akkor vedd fel! – biztatott.
- Nem! Nem szabad felvennem! – azzal mérgesen kinyomtam. 

6 megjegyzés:

  1. Ejj tecsajj!! haígy fejezed be mégegyszer kivágcsizlak a divatból!! ^^ (L)
    Szeretlek, nagyon jó lett! Iszonyatosan tteszik mint már mondtam! Várom a kövit.. Siess velee!! :$
    Köszi a reklámot, meghálálom *-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi a komit!
      Hát na, legalább jobban várod a kövit xD
      Már nem kell meghálálnod :)
      És próbálok sietni:)

      Törlés
  2. Szia! Megint szuper rész lett, nagyon ügyesen írsz. El sem hiszed, hogy mennyire örülök, hogy máris megjelent Jenson. Siess a folytatással, izgatottan várom!
    Puszi Brigi

    Benne lennél egy cserében?
    Blogom:

    http://monikaa-f1.blogspot.com/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen a véleményed, azért egy kicsit túlzol :D
      Örülök, hogy várod, próbálok sietni, ahogy csak tudok!
      Kiteszem az oldaladat! :)
      Puszi

      Törlés
  3. Nagyon jó lett :D
    Amúgy én Jack helyébe nem Jensont képzelem el hanem Leonardo DiCapriot ha nem baj xd A Titanicban Jack volt...

    VálaszTörlés