5. rész

A látszat néha csal

Sziasztok!

Itt az 5. rész! Sajnálom, hogy ennyit késtem vele, de az utóbbi két hétben nem sok szabadidőm adódott. Ja és gondolom feltűnt az új imidzs, remélem tetszik! Na de van ihlet, számíthattok minden héten legalább két új részre! Most is várom komijaitokat! :)

Üdv: Fanni

Órámra pillantottam, láttam mindjárt 6 óra van. Ekkor jutott eszembe, hogy még nem hívtam fel aput. Habozás nélkül kezembe vettem a telefonomat, s bepötyögtem a számot. Pár kicsöngés után felvette a készülékét.

- Haló! Tessék!

- Szia apu, én vagyok az, Vicky. Szeretnék valamit megbeszélni veled.

- Nem várhatna a dolog estig? – kérdezte sürgető hangon.

- Nem, mert fontos.

- Ja értem. Akkor mondd!

- Nos, arról van szó, hogy nagyszerűen érezzük magunkat a parton. Ebből adódik az, hogy nem szeretnék hazamenni a fél 7-es busszal. Kérlek, hagy maradjak itt holnapig! Rebeca barátnője elszállásol minket.

Fájt, hogy minden szavam hazugság, de másképpen nem maradhatnék itt.

- Hát, egy kicsit át kell gondolnom. Persze nem kételkedem a szavaidban, csak féltelek.

- Nyugi apu, nem lesz bajom. Csak tudok már vigyázni magamra 17 évesen.

- Hmm… - egy kis szünet után folytatta – na jó, maradhatsz. De nekem holnap délelőtt gyere haza! Elkél egy kis segítség itthon, és nem ártana tanulnod!

- Ó, nagyon szeretlek! Köszi, hogy maradhatok. Ígérem 10-re otthon leszek. Mostmár leteszem a telefont, majd reggel hívlak! Jó éjt!

Rendben! Neked is! Szeretlek!

Apu hamarabb letette, biztos már elkezdődött a meccs, gondolom ezért sürgetett. Visszadobtam a táskámba a mobilom. Messze már láttam, hogy a többiek visszafelé tartanak. Gondoltam elkezdek szedelőzködni, hogy hamarabb elindulhassunk. Épp Rebeca telefonját fogtam a kezemben, hogy beletegyem a nadrágzsebébe, mikor észrevettem, hogy kapott egy SMS-t Jacktől. Nem voltam elég bátor, hogy meglessem az üzenetet, így letettem. Kezdem egyre jobban azt gyanítani, hogy viszonyuk van egymással. Eközben nem vettem észre, hogy Rebeca ott áll fölöttem, s dühösen néz rám.

- Hát te meg mi a francot művelsz a telefonommal? – vont kérdőre.

- Éppen helyre akartam rakni. – válaszom nem túl hihetőre sikeredett.

- Ja persze! Ezt még a hülye sem hiszi el! Mi után kutatsz?

- Nem kutatok semmi után, esküszöm. Bocsi, nem akartalak feldühíteni. Sajnálom.

- Jól van. Ajánlom, hogy többet egy ujjal se nyúlj a cuccaimhoz! – azzal durcásan elfordította fejét, meg sem várva válaszom.

Ruháit kezébe vette, s megindult az öltözők felé. Gina pedig, mint egy kutya, követte. Én és Jenson egyedül maradtunk.

- Hát eléggé felkapta a vizet! – vigyorgott felém fordulva.

- Joga volt… - vetettem oda válaszként.

- Az lehet. Bár bevallom, nem nagyon jön be a csaj. Tudom, hogy rám pályázik, de nekem ő nem az esetem – mondta.

- Ilyet se hallottam még, hogy egy pasinak ne tetszene! – mondtam egyhangú csodálkozással.

- Nekem sokkal inkább az olyan csajok jönnek be, mint te. - jelentette ki, szemembe nézve, s még egy kacér mosoly után végigsimított tenyerével az arcomon.

Tudtam, hogy el fogok pirulni, ezért vészhelyzetszerűen elfordítottam a fejem. Olyan csend lett, hogy hallottam a tenger hullámzását is. Ahogy ott ültem, felhúzott lábaimat átkarolva, egyszer csak arra eszméltem, hogy Jenson keze combomat simogatja. Egyre csak közeledett felém, keze pedig a derekamra került. Felém fordult, ekkor már rögtön láttam, hogy ittas állapotban van. Milyen jól titkolta idáig! Gyorsan felkeltem, hogy elfussak, de ő is tartotta a lépést. Karjával megragadta az enyémet, s magához szorított. Már a pólóm akarta leszaggatni, mikor minden erőm összeszedve a gyengepontjára céloztam. Hangos nyögés után, kezével szorongatva nemi szervét a földre csuklott.

-         Te büdös alkoholista! – ordítottam felé, s levágtam neki ráadásnak még egy pofont is.

Hallottam, hogy a strandoló emberek közül néhányan kacagni kezdtek Jensonön. Most, hogy belegondolok, eléggé elbántam vele, büszke vagyok a teljesítményemre. Ott is hagytam, inkább egy büfé felé vettem az irányt, csakhogy megszabaduljak ettől a… nem is tudom, minek nevezzem. Egy pillanatig sem fordult meg a fejemben, hogy ez az álompasi egy erőszakos, alkoholista barom. Na de már meg van róla az első benyomásom. Úgy döntöttem, távol tartom magam tőle, legalábbis addig, amíg ki nem józanodik. Elmélkedésem közben megjelent mellettem Gina.

- Gyere Vicky, mindjárt indulunk a buliba! – tájékoztatott.

- Rendben, megyek! – adtam rá a választ.

Egymás mellett sétáltunk vissza a cuccainkhoz.  

- Ööö Gina… - szólítottam meg.

- Mondd nyugodtan – mosolygott.

- Az előbbi dolog, ami Rebeca és köztem volt… vagyis nehogy azt gondold rólam, hogy más holmija közt turkálok.

- Áh, ugyan! Egy percig se hittem rólad ilyet! Amúgy én még soha nem láttam ilyen dühösnek Rebyt. Nem tudom, mi lelte.

Hmm. Ha még soha nem látta ilyennek, akkor valószínűleg valami nagy titka van előttem vagy előttünk… Közben visszaértünk a helyünkre, Jenson már nem volt itt.

- Hát Jenson meg hova lett? – kérdezte Reby érdeklődően.

- Gondolom már elindult a bulijába – válaszoltam, bár nem voltam biztos benne, hogy tényleg oda ment.

- Ja aha, kösz az infót – mosolygott rám Reby. Ja és ne haragudj, de néha-néha elgurul a gyógyszerem… - kért bocsánatot.

- Nem történt semmi – mosolyogtam vissza.

Gina már közben elkezdett pakolni, mostmár mi is hozzáláttunk. Takaró összehajtva, fürdőruhák Gina táskájában, Reby táskája is megvan… Úristen az enyém hová lett?

- Basszus, ne már, hogy ellopták! – tört ki belőlem az idegesség.

- Nyugi van, megtaláljuk – nyugtatott Rebeca.

Mindhárman keresni kezdtük. Sehol semmi! Mindenem benne van: a telefonom, az igazolványaim, minden! Egyszercsak arra kaptam fel a fejem, hogy Ginaék kikerekedett szemekkel néznek el a távolba. 

4. rész

Csörög a telefon

Sziasztok!
Megérkezett a 4. rész, bár elég rövid lett. Sajnos több időm nem volt a folytatására, de megígérem a következő rész legalább kétszer ilyen hosszú lesz! Most már hamarabb fogom hozni a részeket. Még megköszönöm a véleménynyilvánításokat, olvassátok hát izgalommal! :)

Üdv: Fanni 

Mérgem hamar elszállt. Gina értetlenül nézett rám.

- Ez fura volt… - mondta.

Nem jutott eszembe semmi válasz erre a kijelentésre. Igen, az tényleg fura, hogy Jack keresett a telefonon. Fogalmam sincs, mit akar. Persze megtudhattam volna, ha felveszem, de hirtelen zavarodottságomban elképzelni sem tudtam, mit tegyek. Szemem sarkából láttam, amint Gina hátat fordít nekem, s kezébe veszi az újságját. Ezután rögtön tudtam, hogy nem kíváncsi rám. Hát igen, Rebecaval sokkal jobb kapcsolatban van, mint velem, hiszen kb. fél éve barátnők. Unalmamban nem tudtam, mit tegyek, de hál’ Istennek pont jött Rebeca és Jenson, így már nem kell ebben a szar társaságban tovább ülnöm.

- Megjöttünk! Nektek nem volt kedvetek bejönni a vízbe? – kérdezte Jenson.

- Áh, ma már nincs kedvem fürdeni – tudattam velük.

- Miért nincs? – nézett rám meglepetten Reby.

- Elég volt mára. Inkább az estére tartogatom az energiámat – kacsintottam.

- Áhá! Már értem! Hát, ha nincs kedved, nem erőltetjük. És te Gina bejössz velünk?

- Persze, hogyne! Úgyis unatkozom már egy jó ideje – válaszolt.

- Oké. Akkor nem baj, Vicky, hogy egyedül maradsz? – kérdezte Reby, az egyedül szónál pedig elhúzta a száját.

- Nem.

Kurta válaszom hallatán rájöttek, hogy magányra vágyom.

- Ööö rendben! Akkor majd jövünk – azzal el is indultak.

Már tíz perce elmentek, én pedig még mindig azon töprengtem, mivel üssem el az időt. Végül úgy döntöttem, hogy a hátralévő 1-2 órát napozással töltöm. Hogy le ne égjek, újra bekentem magam egy kis naptejjel. Napszemüvegem feltettem, s hátamra feküdtem. Jó érzés volt, ahogy a nap testemre süt. Annyira, hogy véletlenül elbóbiskoltam, de hamar felébredtem, ugyanis ismét csörgött a telefonom. Felültem, s a készülékem után nyúltam. Ekkor derült ki, hogy nem is az enyém cseng. Még szerencse, hogy Rebeca csengőhangja is ugyanaz, mint az enyém. Kezembe vettem a Nokiáját, de nem tudtam, mit tegyek. Helyes-e, ha felveszem azt a telefont, ami nem engem illet? Nem. A szüleim is erre tanítottak. Igaz, anyu már nem lakik velünk négy éve. Elváltak, mert anyám a munkahelyén beleszeretett egy pasasba, s titokban már két hónapja szeretők voltak. A gyermektartási jogot apu kapta meg, mert választásom rá irányult, hiszen őt mindig is jobban szerettem. Azóta sem bántam meg a döntésemet, anyámmal pedig csak nagyon ritkán találkozom. Magyarul szólván őt egyáltalán nem érdekli, hogy élek-e vagy sem, tehát én is így állok hozzá. Szóval a telefont nem vettem fel, de nagyon kíváncsi voltam, Jack miért kereste Rebyt. Előbb engem, aztán őt. Ez nem lehet véletlen! Törtem a fejem néhány percig, s csak arra tudtam következtetni, hogy valami van köztük. Milyen szép dolog, hogy egyből rosszat feltételezek a legjobb barátnőmről! Mindig is azt állította, hogy soha nem kezdene ki azzal, akit szeretek. Teljes mértékben megbízok benne, és hiszek neki. De akkor nem tudom, mit gondoljak erről a hívásról. Ja, már rájöttem! Jack és Rebeca még ma is együtt járnak úszásra. Biztos azzal kapcsolatban hívhatta fel. Már csak azt nem tudom, hogy engem mi a francért keresett. Kezd idegesíteni a dolog.

3. rész

Vajon miért?

Sziasztok!
Bocsi, hogy ilyen későn hoztam az új részt, de sajnos nem sok időm volt foglalkozni vele. A következő részt 4 napon belül biztos nem hozom, mert elutazom.
Köszönöm a véleményeket, remélem most is értékelitek majd.

Üdv: Fanni

A jegypénztár előtt hosszú sor állt, úgyhogy egyhamar nem fogunk bejutni a strandra. Nagyjából fél óra elteltével sikerült egész napos jegyeket vennünk. Kerestünk egy árnyékos helyet, s lepakoltuk a cuccainkat. Ezután az öltözők felé indultunk, s felvettük a fürdőruháinkat.

- Na megyünk fürdeni lányok? – kérdezte izgatottan Gina.

- Szerintem előtte nem ártana bekennünk magunkat naptejjel. Erős az UV-sugárzás – javasoltam.

- Igazad van – helyeselt Gina.

Egymás segítségével bekentük magunkat. Kicsit megéheztünk, így vettünk hot-dogokat egy közeli árustól. Nagyon ízlett mindenkinek. Evés közben beszélgettünk, s gondoltam megkérdezek egy-két dolgot.

- Te, Rebeca! Tájékoztass már bővebben erről a buliról!

- Hmm. Van egy itteni ismerősöm, Jenson, ő hívott meg ebbe a buliba. Mondta, hogy nyugodtan hozhatok magammal barátokat. A buli nála lesz. Kaja, pia már be van szerezve, és a szüleit is elküldte otthonról. Még annyit mondott, hogy 10-20 haverja eljön, szóval nem lesz nagy a tömeg. Mellesleg jó pasi, szerintem bepróbálkozok nála – vigyorgott.

- Aha, értem. Hátha mi is bepasizunk Ginaval – nevettem.

- Talán nem elég Jack? – viccelődött Reby.

Próbáltam elmosolyodni, de sajnos nem sikerült. Szám széle lefelé görbült, szemeim pedig benedvesedtek. Kezemmel letöröltem egy könnycseppet. Túl gyenge voltam ahhoz, hogy ellenálljak a sírásnak, így hát folytak a könnyeim, mintha dézsából öntötték volna. Rebeca és Gina aggodalmasan nézett rám, aztán kérdésekkel kezdtek bombázni.

- Mi történt? Összevesztetek? – kérdezték egymás után.

- Nem, még annál is rosszabb… - reméltem megértik dadogó beszédemet.

- Szóval szakítottatok, igaz? – kérdezte szomorúan Gina.

- Pontosabban ő velem. Kérhetek egy zsepit? Talán jobban értitek majd, amit magyarázok…

- Persze, tessék – dobott felém vagy húsz darabot Reby. Ha nincs kedved elmesélni, nem kell. Látom, még mindig szörnyen megvisel a dolog.

- Ha már elkezdtem, be is fejezem – válaszoltam, miközben szemeim törölgettem.

- Jó.

Egy nagy sóhaj után elkezdtem mondókámat:

- Ugye vasárnapra meg volt beszélve a találkozónk a parkban. Jack egy kicsit hamarabb érkezett, mint én. Komoran várt rám a padon. Aztán pedig stílusosan közölte velem, hogy vége… Elkezdtem vele kiabálni, de nem is azért, mert mérges voltam rá… Hanem azért, mert… - újra síráshoz kezdtem.

- Mert rettentően fáj, hogy elveszítetted – fejezte be a mondatomat Reby.

- Igen… - helyeseltem. Még most sem fogtam fel teljesen a történteket.

- Elhisszük Vicky, és nagyon sajnáljuk. Idővel majd találsz valakit, akit legalább ennyire fogsz szeretni – vígasztalt Gina együttérzően.

Még mindig küzdöttem a könnyeimmel, ők pedig odabújtak hozzám, s szorosan átöleltek mindketten. Ez nagyon jól esett, csak sajnos nem enyhített a fájdalmamon. Elhúzódtam tőlük, lefeküdtem a földre terített takaróra, s arcomat beletemettem. Így sírtam tovább. Gondolataimat pedig próbáltam már irányba terelni. A csajok elkezdtek beszélgetni, ezért felültem én is, hogy csatlakozzak. Egy pillanatra találkozott a tekintetem Rebecajéval. Láttam rajta, hogy teljesen átérzi a helyzetem. Több könny már nem hullott szemeimből, de azért mégegyszer megtöröltem. Mosolyt erőltettem, s így szóltam hozzájuk:

- Ennek így kellett lennie. Egyébként meg, nem leszek ma szomorú, ti se legyetek. Hiszen azért jöttünk ide, hogy szórakozzunk! – nevettem, közben karjaimmal magamhoz öleltem őket. Gyertek, fussunk be együtt a vízbe! – felálltam, s kezüknél fogva felrángattam őket a földről.
Mosolyogtak, s vidáman követtek. Gyorsan futottunk a vízbe, és egy nagyot csobbantunk. Vidáman kacagtunk egymást fröcskölve. Mindannyian élveztük a játékot. A víz szinte meleg volt. Kitaláltuk, hogy versenyzünk a partig. A megmérettetést nem meglepően Rebeca nyerte, hiszen ő már évek óta jár úszásra. Mindhárman felkaptunk egy-egy törölközőt, s bevizesedett hajunkat mérgesen töröltük, vicces volt az egész. Épphogy letelepedtünk a takarónkra, Rebeca háta mögött egy elképesztően jóképű, szexi pasi jelent meg, s megszólította:

- Hé, szia Rebeca! Ők a barátnőid? – mosolygott rá.

- Szia Jenson! – mosolygott vissza. Igen, ők azok: Vicky és Gina – nevünk kiejtésekor ránk mutatott. Ugye áll még a ma esti bulid?

- Oh, üdv lányok! Persze, hogyne állna! Sikerült még több piát beszereznünk! – büszkélkedett, mi pedig köszönésképpen rámosolyogtunk.

- Ez nagyszerű! – örvendezett Reby. Amúgy… van kedved velünk strandolni? – hívta meg.

- Ezzel a három, csodálatos hölgyeménnyel? Naná! – fényezett minket.

- Rendi. Akkor gyerünk be a vízbe!

- Várjatok! Előbb meghívlak titeket egy fagyira. Mindjárt jövök, addig üljetek le! – villantott egy fehér mosolyt, azzal el is viharzott a büfék felé.

Úgy tettünk, ahogy mondta, s már el is kezdtük a kibeszélését:

- Hűha! Ez a pasi nagyon helyes! Ráadásul gyönyörű a mosolya! – áradozott Gina.

- Na, na! Igazad van, de ne is próbálkozz nála! – nyújtotta nyelvét Ginara. Nekem is nagyon tetszik, úgyhogy bedobom magam! – nevetett.

- Akkor kezdhetek is kiábrándulni belőle. Te úgyis mindig eléred, amit akarsz! – vigyorgott.

El is hallgattak, mert megérkezett Jenson a csokis fagylaltokkal. Megköszöntük kedvességét, s hozzáláttunk az evéshez. Rebeca és Jenson hamarabb végzett, így felálltak.

- Nem baj, ha mi hamarabb bemegyünk a vízbe? – kérdezte tőlünk Reby, és jelentőségteljes pillantást vetett rám.

- Már hogy lenne baj! – vágtam rá. Menjetek csak!

Elindultak, Gina és én pedig tovább folytattuk a fagyizást. Kezdtem kínosnak érezni a csendet, úgyhogy megtörtem:

- Miért nem veszed fel a versenyt Rebecaval? – kérdeztem, bár egyáltalán nem érdekelt az indoka.

- Áh, nem éri meg. Úgyis én vesztenék. Eddig mindenkit megszerzett magának, akit akart – válaszolt.

- Aha. Szerintem biztos lesz még számos jóképű pasi a buliban – mutattam rá az újabb lehetőségre.

- Az biztos! Egyébként meg Jackre visszatérve, mi…

Elharapta mondatát, mert megszólalt a telefonom. Kapkodva nyúltam a táskámba, egy kis keresgélés után a kezemben is volt a készülék.

- Ki hív? – kíváncsiskodott Gina.

- Jack az… - néztem meglepetten a telefonom képernyőjére.

- Akkor vedd fel! – biztatott.

- Nem! Nem szabad felvennem! – azzal mérgesen kinyomtam.